Suzuki Burgman AN 400 L7 ABS

1998-ban, amikor a Suzuki elkezdte gyártani a Burgman 400-at, még nem tudta, hogy sikerszériát teremtett. És azt gondolom, hogy a 2017-ben megjelent új sorozattal is.

A Suzukinak ismét sikerült nagyot alakítania a 400-as sorozat fejlesztésével, frissítésével. Valljuk be, már ráfért, mert egy évtizeden át csak minimális változtatások történtek ebben a kategóriában. A Suzuki tervező mérnökei egy új irányt vettek célba. Sportosabb, agilisabb, és mindezek mellett izmosabb lett az új 400-as Burgman. A leköszönő K, és L sorozat néhány példányai már komoly méretekkel rendelkező, igazi “kanapé robogók”, megszoktuk a kényelmüket, a praktikumukat, a teljesítményüket, ami pont elég ahhoz, hogy egy bátrabb markolat fordítással simán lerajtolhatjuk a többi közlekedőt a pirosnál.

De ebben is nagyot változott az új négyszázas. Bár két lóerővel kevesebb lett a teljesítménye, 32 ló várakozik rajtra készen, viszont ezt feledteti, hogy nyomatékban gazdagabb lett, egy nagyobbra növelt légszűrőház és iridiumos gyertya bevetésével, és ezt a megnövelt nyomatékot alacsonyabb fordulaton adja le, mint az elődei!

Nagy meglepetéssel fogadtam ezt az érzést, miután volt szerencsém kipróbálni a Chrismoto kft, fedőnevén Burgmanbázis jóvoltából egy használt, de kevés kilométeres példányt.

És a meglepetések nem maradtak el a továbbiakban sem. Kicsit több mint ezer kilométert gurultam vele, ebben volt hosszabb út az alföldre, volt egy kis Pilisi hegymászás, és persze városi használat is.

Városban nincs ellenfele ha kiismered. Kisebb lett a motor néhány centivel hosszában és szélességében is, ezáltal a súlya is kevesebb lett, és ennek hozománya, hogy könnyebb terelgetni a sorok közötti előrejutás közben is. És a kisebb súlyhoz párosuló plusz erő igazi kis vadócot csinált belőle. Jónéhányszor vigyorogva rugaszkodtam el a piros lámpáktól vele.

A következő meglepetést a futóműve okozta – mindazok ellenére,hogy ugyanazt a 41 milliméteres első teleszkópot, és a 7 fokozatban állítható hátsó, központi rugóstagot használja mint az előd sorozaté – mert egy áttervezett vázat kapott, és elől már egy 15 colos kerék forog peresebb gumival, a régi, 14-es helyett. Ezek a változtatások nekem kis megszokást igényeltek a saját K9-es Burgim után, mert amolyan billegősnek éreztem a motort, de ez betudható volt a rövidebb tengelytávnak és a nagyobb első keréknek. Az új váz, a nagyobb első kerék és a keskenyebb de magasabb, párnázott ülés kombója annyi változást hozott, hogy kis hazánk útjainak a hibáit jobban feledteti, kevésbé kínozza a hátsó fertályunkat, komfortosabb az érzés. Két személlyel sem éri el a határait a futómű, teljesen jól viseli a terheléseket, és nem érezhető az a bizonytalanság a kanyarokban mint a leköszönő modellnél.

(15 colos kerék,peresebb gumival)

Persze a rövidebb és keskenyebb méret hozománya, hogy kisebbek lettek a lámpák, amik gyárilag full ledesek elől és hátul is, és megfelelő beállítással jól megvilágítják az elénk táruló utat, mert itt már mindkét első lámpa egyszerre világít. Keskenyebb lett az óracsoport is, így már nem mutató jelzi a motor hőmérsékletét és a fogyóban lévő üzemanyag mennyiségét sem, és kapott még néhány visszajelző fényt, de az átláthatósága ugyanolyan jó maradt.

Apropó üzemanyag. Túl sűrűn nem kell a benzinkutakat látogatni vele. Van egy kis zöld lámpácska a fordulatszámot jelző órában, ami optimalizálni hivatott a takarékos közlekedést. Bevallom, próbálgattam, hogy mennyit nyakal ha nem zöld a lámpa, de számottevő különbséget nem lehetett kihozni belőle. Városi használatban 3,5 liternél többet nem sikerült legurítani a torkán, az alföldi túrán pedig még ennyit sem, ott beérte 3,2 literrel 100 kilométeren.

(100 – 110 km/h mellett)

A karcsúsítással a csomagtartó is vesztett a befogadóképességéből, de aggodalomra nem ad okot, mert akár egy kisebb bevásárlást is megoldhatunk vele, mert pld egy karton tej és némi élelmiszer simán befér, ugyan úgy, mint egy zárt sisak és hátizsák vagy kabát.

(És itt még nincs tele!)

Ráadásul ha dobunk fel hátra egy dobozt az ülés mögé, a kisebb csomagtér, már fel sem tűnik.

Természetesen ez a modell már szériában ABS fékrendszerrel van szerelve, ami megnöveli egy egy bátrabb fékezés hibátlan kivitelezését, vagy épp egy vészfékezését, mert épp a megfelelő időben lát munkához.

Összességében ez a modellfrissítés jól sikerült, előnyére változott a kis 400-as, ami valójában nem is olyan kicsi, egyrészt mert ezzel a fejlesztéssel több lett tudásra, másrészt a 650-es nagy testvér kivonulásával ez lett a legnagyobb robogó a Suzuki palettáján új motor vásárlása esetén.

Ha gyorsan és kényelmesen szeretnél eljutni a városban a kiszemelt célhoz,de hétvégén a Balcsira is leugranál, akkor ez a motor ideális választás lehet!